A digitális könyvekről (e-book-ról) mindenki hallott már. Sőt, látott és használt is. Aki három oldalnál hosszabb szöveget olvasott képernyőről egyhuzamban, az a "Tapasztalt  e-book Felhasználó" tiszteletbeli cím boldog tulajdonosa.

Ami ugyan nem sok mindenre elegendő. Mert aki végigolvasta azt a három oldalnyi szöveget, az egyetérthet: rendkívül kényelmetlenül telt el az idő az olvasáskor. Nem kívánom elsütni a már unalomig ismert (és igaz) közhelyeket a jelenlegi számítógéphasználat ergonómiai bajairól, annyit kijelenthetünk: az embert nem arra tervezték, hogy órák hosszat a számítógép előtt üljön és pötyögjön a billentyűzeten, meg természetellenes fejtartással szinte moccanás nélkül figyelje a képernyőt.

De a digitális könyveket szeretjük. Súlytalanok, bizonyos helyzetekben kellemesen kezelhetők, lehet bennük keresni, valamint nagyszerűen hordózhatóak. Felmásolom kedvenc könyvemet egy memóriakártyára, zsebrevágom és viszem, ahova tetszik. Csak azt a fránya monitor-bámulást ki lehetne hagyni...

Nos, már a PDA-k felemelkedésének idején rájöttek az épeszű emberek, hogy nini, asztali PC-től független kép és szöveg megjelenítő ketyere került a kezükbe. Ugyan kicsi megjelenítő felületen hangyákkal összetéveszthető betűméretekkel, de megvalósult az álom, a hordozható e-book eszköz. Csak az a fránya kis képernyőméret, az LCD megvilágítás, meg a szemfáradás ...

Mindezekkel párhuzamosan egyes fejlesztők nekiláttak célgépeket készíteni, ami a régi műszaki színvonalon ugyan nagyobb méretet jelentett, de aránytalanul magasabb költségeket is. Drága pénzért most egy kicsit nagyobb felület vibrált az ember arcába. Hoppá, nehogy elfelejtsük megemlíteni: a ma is használatos TFT LCD képernyők olvashatósága erősen romlik a közvetlen megvilágításnál. Így napfényben olvasgatni e-book-ot ... hááát ...

No, ne is húzzuk a bejegyzést tovább, mindezen gondokra megoldást jelent egy már nem is annyira új fejlesztés (már a 2002-es tanári diplomámban is írtam róla), de a piacokra most kerülő termék, az e-ink (elektronikus papír) (Ehh, amúgy tök elegem van, hogy nincsenek jó magyar szavak ezekre az új fejlesztésekre, eljárásokra, fogalmakra. Minden digitális meg elektronikus...). Az elektronikus papírról jónéhány népszerűsítő oldalon találhatunk információt, például itt.

Szeretném megmutatni, hogy mennyire közel kerültek ezek a korábban erős képzelgésnek hit dolgok. Itt egy kis élménybeszámolót találtok egy friss e-book tulajdonos blog-jából, itt pedig valószínűleg az első magyarországi fecske hirdetését láthatjátok (megjegyzem, hogy Japánban, illetve tőlünk nyugatabbra már elterjedtebbek a hordozható e-book olvasók).