Na ma megtörtént az, amitől minden oktató retteg, aki valaha használt projektort, számítógépet az előadásaihoz. Az ember készül, ellenőriz, utánakérdez, milyen technika, van, kell e gépet, pojektort vinni (elvileg nem), van e net, (na az nincs, mindegy akkor lesznek screenshotok) és mint, aki mindent megtett nyugodtan megjelenik pár percel az előadásának helyszínén és kezdené is...

Erre az előadóteremben, egyfajta leterített áldozatként a katedrán hever a leszakadt vetítővászon, mindez a hazai műszaki felsőoktatás fellegvárában. Innét borul a forgatókönyv: a beépített projektort nem lehet használni, mert nem oda vetít ahol látszódhatna valami. Nem lehet a gépet sem haszálni, és a vászon (maradéka) sem akar fennakadni az egyébként rondán letörölt táblán.

Rohanás vissza, a főnököm kisegít egy projektorral, felkapom a triplaE-t, meg egy hosszabbítót, de állványos vászon sehol. Mindegy, vetítünk a fekete táblára. Nem hittem, de működik. A hosszabbító kifeszítve, épp hogy elér az első sorig, ahonnan megy a vetítés. A notebook feltöltve, az előadás pár perc késéssel elindul. A sors furcsa fintora, a téma pont a prezentációkészítés. Mondhatnánk: mázli.

Illetve nem csak az. Utólag végiggondolva, volt néhány egyszerű szabály, amit betartva menthetővé vált a helyzett. Ezek az alábbiak:

1. Legyen vészfogatókönyv (honnan szerzünk technikát, ha beüt a krach)

2. Érjünk oda valamivel előbb (ezt azért még fokozható a részemről)

3. Világos háttéren sötét betűket használjunk. Így rosszul sötétített teremben, gyenge féynű projektorral, vagy fekete táblára vetítve is olvashatók a diák.

4. Egy dián maximum 6-8 sor legyen a teljes terület kitöltése mellett. Ez azért fontos, hogy távolról is olvsható legyen a szöveg. Még akkor is így kell eljárni, ha a monitoron túl nagynak látszik a szöveg.

5. Hiába a kedvencünk a gót betú, vagy a manuscript, ezek nehezen olvashatók. Arial, vagy Times, vagy valami könnyen olvasható és széleskörűen elterjedt betűtípust használjunk. Ez azért is fontos, hogy az ű betűink helyett ne legyenek kis négyzetek bizonyos konfigurációkon történő vetítésnél. 

6. Kis fájl kis probléma, nagy fájl nagy probláma. A képeket nem kell 8 megapixelben berakni elég fél megapixel körüli méretben, a különbség úgysem látszik majd, fájléret pedig, drasztikusan csökkethető.

7. Ne élesben akarjuk először kipróbálni a legújabb kütyünket. Össze lehet lőni a mobiltelefon bluetotthjával a notebookot, lehet léptetni onnét vetítést, nagyon menők lehetünk, de sokkal kellemetlenebb ha hosszú perceket kínlódunk a beüzemléssel, vagy a fagyás utáni hibaelhárítással.

8. Ha saját notebookot használunk, érdemes kikapcsolni a skype-ot, msn-t és hasonlókat (meg a mobilukat is) illetve levenni a kedvenc képeinket vetítő képernyővédőt. A hangulatot oldhatják a meg- megjelenő családi, nyaralási (mást nem is merek gondolni milyen) képek, de finoman szólva kevésbé használják a didaktikai céljainkat.  Ez a pont ppt-nél nem fontos, mert alapesetben tiltja a vetítőprogram ezeket, de más prezentációnál, online bemutatóknál szerepe lehet.

9. Léptessük a prezentációt a billentyűzetről. Space előre, backspace vissza. Elég dolgunk van amúgy is, az egérrel, tapipddal, csak bénáznánk.

10. Figyeljünk a hallgatóság reakcióira. Ha elpillednek, vicceljünk, ha az órájukat nézik (unatkozak) vonjuk be őket egy kérdéssel. Ha már ütögetik az órájukat, vagy a fülükhöz tartják, hogy megállt-e, sürgősen hagyjuk abba.

Talán az előadás volt jó, talán a fenti pontok betartása segített, talán a krízismenedzsmentet értékelte az este öt és hét között ott ülő hallgatósgág, de megkaptam azt, ami egy oktatót igazán megtisztel, a végén egy tapsot.