digitális pedagógia

Írnom kellet mostanában sok mindent, de az olvasás jobban ment, így belecsúsztam egy hipotézisbe ami elgondolkoztatott.
Az egész a rég lerágott csontnál a digitális szakadéknak nevezett társadalmi kettéválásnál kezdődik. Van ugye ez a kis hazánkban életkor, lakóhely, iskolai végzettség és esetleg a munka jellege szerinti valószínűségi pallos ami - statisztikai értelemben persze - kettészeli a lakosságot ikt-fan, budapesti, agyonképzett fitatalokra és kis falujukban kucorgó nyuggerekre akik jó esetben az internetről azt gondolják hogy az valami tévéműsor, valamikor a mónikasó és az aktuális reality között. Az elmélkedést ez indította le, de most másfajta távolodásra figyelhetünk fel.

A virtuális polgárt sok minden köti sok és sokféle közösséghez, de ezek a kötődések gyengék, leginkább virtuális, (nem feltétlenül stabil) identitásból származnak így az irl kapcsolatoknál távolabbi viszonyokat jeleznek. E lehet elmélkedni a virtuális közösségek mibenlétén ,de ezt most nem tenném. A lényeg, hogy a hipotézis szerint nagyobb a távolság a hagyományos közösségekhez képes. Minél több virtuális közösségnek tagja valaki az egyes közösségekhez egyre kevésbé kötődik sem azok hozzá, így ez az egyének közötti képzeletbeli távolság az aktív közösségek számával egyre nő.

A másik tagozódás az életkor szerinti  szétbomlás. Nem a digitális szakadék értelmezésében lemaradók és elöl haladók szerinti bontás, hanem az elöl haladók is (kvázi) életkori csoportokra bomlanak. Ahogy másként kommunikál egy 40-50 éves kiterjedt ikt kompetenciával rendelkező szeméy aki az egészet már "felnőttként" tanulta, úgy másként teszi azt egy a 30-as éveiben járó az web hőskorát fiatalként átélő ember. Ezektől is eltér az a 20 éves korosztály aki már egy más politikai, társadalmi közegben nőtt fel. Másként (és sokkal korábban) tanulta, ismerte meg a modern kommunikációs formákat. Gyönyörű indikátora ennek az hogy mely korosztály milyen sebességgel és gyakorisággal ír sms-t vagy az h milyen smiley-ket használnak chatben, levélben. Pörgessük végig az ismerőseinket, látni fogjuk mire gondolok. Persze lehet azt mondani hogy az életkor változásával változnak ezek a szokások is, de nem látom be a most a huszas éveiket taposó villámkezű és smileymániás imerőseim miért lassulnának le néhány év után. Az elöl haladók szétválását némileg alátámasztja Zsolt Péter Online hippik írása is amit egy egészen más jellegű onlie közösség oldalán találtam belinkelve.

Hogy kerül a csizma az asztalra, ez a távolodó társadalmi szigetekről szóló problémafelvetés a digitális pedagógiához? Úgy, ha az a hipotézis igaznak bizonyul az alábbi köbvetkezményekkel kell szembenézni az oktatás terén:

Fel kell tárni azokat a módszereket amelyekkel legalább ezek a szigetek indikálhatók.
El lehet felejteni az általános módszertanokat, nagy tipizált csoportokat, és le kell menni a módszerválasztásnál  szinte "atomi" szintre.
A motiváció serkentésének módjait teljesen újra kell gondolni.
Szembe kell nézni azzal, hogy a tanuló oktató viszonyban az életkor eltéréséből adódóan egyre több kommunikációs probléma adódhat.
Kezelni kell az olyan paradoxonokat, mint a virtuális közösségek össze is kötnek, és el is távolítanak, vagy a tanulók céltudatosabbak, de passzívabbak is.

szép sok feladat, jó sok empírikus kutatási igénnyel :)